Végül tényleg elmentem Lipcsébe. Nem is bántam meg a dolgot. A város emberbarát, érdekesnek is mondható, de inkább kiegyensúlyozott. A pályaudvar a legnagyobb ajrópában, ha a wiki nem hazudik. És szép, pontos, kiszámolt, tényleg, nem is érzed, hogy mekkora, amíg nem sétálod körbe egy kicsit.

Amiért ott kell letelepedni az azonban nem ez. Mielőtt elmondom, elárulom, hogy Leipzigbe vinni kell térképet mert nem adnak. Kiírják, hogy turist info arra, és ott nincsen olyan, csak újjabb nyilak. Itt már amúgy rendes németek laknak, a pályaudvaron a jegyvásárlás például ügyfélhívóval működik. Remélem érzed... Majd írok még egyet külön a németekről, mert most már túl vagyok néhány mintavételen.

Hogy mért kell Lipcsébe letelepedni? Azért mert ott van a Képzőművészeti múzeum, ami akkor durranás, hogy még. Komolyan tervezem, hogy kerítek majd valami embereket és visszamegyek csak ezért Lipcsébe. Múzeumozni.

Az első tárlat egy "Raum als Bild" azaz a tér (terem) mint kép című dolog volt. Az a koncepció, hogy a fickó nagyon pontos axonometrikus ábrázolással üres szobákat fest. Mondjuk egy ajtóval vagy egy falból kiálló izével, teljesen mintha renderelt volna. Kórházszerű kezdetben minden kép, nyomasztó, tök monokróm. Aztán színesednek ahogy haladsz befelé. Annyira megszokod, hogy tökéletes az ábrázolás, hogy az első hiba nagyon zavar. Egy falhoz támasztott botnak ugyanolyan színű árnyéka van, mint maga a bot, és nem oda esik ahová kéne. Aztán színesednek a képek, hirtelen az egyik képen fény esik oda ahová árnyéknak kéne. Zavarbaejtően pontosan fel van építve az egész tárlat. A csúcspont egy kb. 6 m széles kép rajta egy hosszú asztal egy üres teremben. Az asztal lábain műanyag védősapka és fehér lepedővel van letakarva. És messziről tudod, hogy ez egy utolsó vacsora parafrázis, pedig egyetlen alak sincs rajta.

Ez volt a kiállítás nyolcad része. Az ideglenes részen volt még egy fickó, aki valami teljesen egyéni stílusban fest. Azt képzeld el, amikor egy képen látod a parkot, a patakot benne, a hidat meg néhány fát és közben a kép valahogy egyben a park térképe is. Komolyan együtt volt a kettő. Legalább öt percig néztem és nem tudom, hogy csinálta. A nőábrázolásai bénák. Minden képen ugyanaz a nő, és mindig torzó. Hiányzik valamilye, mintha szobor lenne.

Az allandó kiállítások is letépik az ember fejét néha. Eljátszották azt, hogy 1600-as évekbeli ikonok és festmények közé betettek egy teljesen őrült 1970-es fotót. A képen egy Jézus levétele a keresztről ábrázolás látható, de ez egy fotó egy templomban az alakok meg templomi szobrok vagy viaszfigurák, a háttérben freskók.

Van ott egy nagy terem márványszobrokkal, több féle márványból összerakva. Középen egy 5 m magas trónus gonoszarcú istenséggel, a trónus széléről épp támad egy sas, az egész profin bevilágítva, néhány szobor szeme vörös. Mondjam tovább?

Ja az épület három emeletes plussz pince. Az átlagos belmagasság 8m. A szintek nem teljesen egybefüggőek, kockák vannak kimetszve belőle, az egész bele van foglalva egy nagy üveges téglatestbe, a lukas részeken tehát kilátsz a városra.

Ehhez jön hozzá, hogy azért jobbról ballról beugrik egy-egy Rembrant meg Monet.

Menjetek Lipcsébe, tehát!