Eddig bejön. Az látszik, hogy el tudnék itt lenni mondjuk egy hetet úgy, hogy nem unatkozok. Csak a múzeumok listájából hatot sikerült találnom, amit azért jó volna megnézni, ha már itt vagyok.
Meglepő a város. Ahol eddig jártam -- márpedig elég szép nagy kört rajzoltam -- ott minden szabad négyzetméterre asztalokat meg székeket pakolnak és emberek söröznek. Ami furcsa volt egy kicsit, hogy minden elérhető füves területen is emberek ücsörögnek sörrel. Betévedtem egy eldugott parkba és több csoport piknikeztett este kilenckor. Elég drága a serital az éttermekben ahogy néztem. Ahol nem, oda már én se szívesen ülnék be. Lengyelország után érzem, hogy itt azért nem én vagyok a leglazább srác a környéken. Voltak durva arcok, furcsa alakok, hidunak kifestett raszta zörgő biciklivel 30-al keresztül kacsázva a járdán, csöves külsejű srácok csapatban. A hostel ajtaját is zárják egy óra után. Amikro elindultam Pozsonyba egy hajószakács sráccal utaztam, aki Berlinbe jött, ő is szólt, hogy a medve nem játék.
A holnapi terv, hogy bérelek egy bringát, aztán uccu neki. Már ha nem úgy ébredek mégis, hogy végigmúzeumozom ezt a két napot.
Meglátjuk... Nagy barátkozás itt nem lesz, azt már érzem. A személyzet jó arc, de a lakók közül csak valami német kislánynak vagyok szimpi, de lehet hogy ő is csak udvarias.
