Szerintem alapvetően jó város a Krakkó. Kicsit rá van fókuszálva a túristákra a városközpont, de amúgy kifejezetten szerethető. Látszik, hogy nem valami kirakatban sétálsz, hanem rendesen használják a régi városrészeket is. Ez mindegy...
Voltam romkocsmában, ettem az északai piacon furcsa melegszendvics-pizzát (sült uborkával meg fokhagyma szósszal) a helyi vagány csávókkal, ajándékoztam térképet ortodox zsidó srácnak, de ezek is mindegyek.
Azt akartam elmesélni, hogy voltam a Huta Novaban. Ez krakkó egy kerülete biztonságos távolságban a belvárostól, amit annak idején az oroszok építettek, mondván, hogy majd ők jól megmutatják a túl intellektuális lengyeleknek, hogy hogy kell élni. Szóval fogtam magam és gondoltam megnézem, hogy néz ki a lengyel Dunaújváros, meg hogy mi a különbség az ő meg ami szocreálunk között.
Nem nagyon sok. Mondjuk, hogy a monumentalitás egy kicsit nagyobb szerepet kapott. Szimmetrikusabb, 1984-esebb, és ami meglepő, sokkal zöldebb. Két tömbház közt van egy fél erdő.
Természetesen itt kellett beülnöm kocsmázni. Nem, nem gondolod rosszul, a Huta Novát prolik lakják.
Hogy rövid legyek, addig nem kellett vodkát inni, amíg ki nem derült, honnan jöttem. Ez a lengyel-magyar barátság dolog baromi mélyen él itt. Összeborulás volt, meg lengyelre tanítás meg minden. Nyilván ekkor muszáj voltam enni is, mert hogy a vérbe jutok vissza kopp részegen.
A savanyított levesük valami eszetlen finom. Főleg vodka után. Az agyonreklámozott töltött tésztaizé felejthető. Fontos hogy egyél mindig levest itt. Abból tudják, hogy ember vagy,
