Egész nap, basszus. Nem baj, olyan nagyon nem zavart.
Az a lényeg, hogy ilyen esetekben nem olyan nadrágot kell felvenni, ami meleg, hanem olyat ami nagyon gyorsan megszárad. Hideg ugyanis nincs.
Lassan összeállt bennem, hogy honnan kell közelíteni ezt a fal dolgot itt Berlinben. Nem úgy van az, hogy elmész és megnézed aztán akkor láttad. A Berliniek figyeltek rá, hogy folyton lásd. Több száz a fallal kapcsolatos emlékmű van. Képzeld el mondjuk, hogy egy teljesen átlagos kétszer két sávos utca beletorkollik egy másik utcába. Képzeld hozzá, hogy az egészen keresztöl van húzva egy vörösesbarna márványból faragott sáv, olyan harminc centi széles. Ott volt a fal. Ahol nincs úttest, ott szobrok, intallációk vannak a sáv mellet.
Van persze emlékkiállítás ahol meghagyták, meg van egy vagy egy km hosszú szakasz, ami galériaként üzemel (és nagyon kemény festmények vannak rajta nagyon kemény szövegekkel), van a Checkpoint Charlie, ahol még most is kinn a tábla, hogy elhagytad az amerikai zónát. De (bocsánat, muszáj új mondatot kezdenem) nem ezek a nagyon ütősek, hanem a kicsit rozsdás krómozott oszlopok, meg az apró jelek az úttesten, meg az óratoronynak meghagyott lövésztorony. Rengeteg van.
Voltam a Charlotenburgban. Barokk kastély, gondoltam, bent majd nem esik. Tényleg nem esett. A parkja a hiresztelésekkel ellentétben nem nagy durranás, a kastélyt meg úgy szétbombázták a háború végén, hogy az egész épületben három eredeti plafont tudtak mutatni. A tárlat amúgy vállalható, de semmi nem indokolja, hogy ez legyen a város leglátogatottabb múzeumja. A teremőrök idegbetegek. Az audioguide eleve kér, hogy ne érj semmihez, ne fényképezz és kapcsold ki a mobilodat, mert minden kárt tesz a sok csodában. (Ha veszel három ajróért jegyet a fényképezőgépednek, akkor persze már nem tesz kárt.) Konkrétan beszóltak, mert hozzáértem a vállammal az ablakpárkányhoz, A másik hülye meg azzal szórakozott, hogy visszarángatta az embereket mert nem az előírt útvonalon mentek. Mintha nem lenne marha mindegy, hogy milyen sorrendbe nézem meg a családi ezöstöt. (Konkrétan erről volt szó.)
Tegnap egy ausztrálllal dumáltam, azt mondta, hogy jó, hogy nem self destruction tourra jöttem. Azt mondta, hogy a hosszú utazásra indulók 80 százaléka partyzni megy. Furcsa.
Holnap Lipcse majd Prága. Ha sikerül. Lipcsén a pályaudvartól 200m-re van a Museum der bildenden Künste.
Pedig nagyon tudok már itt közlekedni. Az elmúlt két napban legalább egy órát eltöltöttem az Alexanderplatz S és U-bahn komplexumában. Simán sétálsz 5 percet az egyik vonattól a másikig, akkor is, ha tudod hol van.
